Mibe fektet egy bankár? Zakár Tivadar válaszol

5+1 kérdés és válasz a pénzügyi öngondoskodásról

Hogyan építsünk vagyont? Hogyan bánjunk a pénzünkkel úgy, hogy az idővel minket szolgáljon? Ha mi nem gondoskodunk a saját pénzünkről, akkor ki fog? Mi múlik rajtunk, a saját attitűdünkön? Az SPB Befektetési Zrt. kollégái azon túl, hogy kiemelten felkészültek és széleskörű szakmai tapasztalattal rendelkeznek, emberileg is elérhetők. Új sorozatunkban szakértőinket interjúvoljuk meg, ők miben hisznek, ha a pénz gyarapításáról van szó.

Ezúttal Zakár Tivadart, az SPB Befektetési Zrt. portfóliókezelési üzletágának vezetőjét kérdeztük. Tivadar több mint két évtizede foglalkozik tőkepiacokkal, ennek köszönhetően a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő, széles módszertani háttérrel rendelkezik a vállalatértékelés, a cégminősítés, valamint a különböző befektetési eszközök árazása terén. Ügyfelei kedvelik a konzervatív befektetői stílusát, hiszen mindig a reális kockázatvállalásra és az értékteremtésre helyezi a hangsúlyt.

1. Ha valaki szeretne tudatosabbá válni a pénzügyeiben, szerinted hol kezdje a folyamatot?

Azt gondolom, hogy a tudatosság a pénzügyekben azt jelenti, hogy odafigyelünk arra, mi történik ki- és beáramló pénzünkkel. Elsőként tehát fontos tisztán látni, hogyan alakul a bevételi és a kiadási oldal. Persze vannak életkori sajátosságok, de meggyőződésem, hogy már a 14-15 éves srácoknak is kell, hogy „pénzügyeik” legyenek. A következő lépés viszont egyértelműen az, hogy megértjük, mi a különbség a bér- és a tőkejövedelem között, és hogyan tud a kettő együtt eredményes lenni. Hozzátenném, hogy a bérjövedelemhez dolgozni kell, tőkejövedelme viszont akár egy csecsemőnek is lehet, igaz, kevesebb csecsemőkorú privátbanki ügyfél van, de bizony azért előfordul, hogy valaki még nincs egy éves. A tőzsdei történelem tele van olyan 13-15 évesekkel, akik jól csinálták a befektetést és mára híres gurukká váltak.

2. Mi a legjobb tanács, amit befektetések terén kaptál és a legtöbb helyzetben helytálló?

Még egyetemista voltam, amikor az első üzleteimet próbáltam elindítani, és ezen keresztül megismerkedtem egy márványbányákat tulajdonló idősebb úrral, aki jó néhány évet töltött Magyarországon, és aki szerintem szimpatikusnak találta a korai ambícióimat, ezért sokat beszélgettünk. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy lehet valaki milliárdos és ő nevetve mondta, hogy „Tudod, Tivadar, arra törekedj, hogy csináld meg az első milliódat, aztán amikor ezzel kész vagy, próbálj csinálni belőle hármat, ha pedig ez is megvan, akkor a tízmillió a következő lépés! De az nagyon fontos, hogy közben mindig élvezd az üzletelést…” – rém egyszerűnek, ma már talán közhelyesnek is tűnik ez a javaslat, de akkor, a kilencvenes évek elején számomra meghatározó élmény volt egy külföldi milliárdostól ezt a tanácsot kapni. Több generáció bölcsessége van ezekben a szavakban, és ha az ember leegyszerűsíti az üzletről alkotott gondolatait, és ezekre a lépésekre koncentrál, akkor megállíthatatlan lesz.

3. Ha a személyes pénzügyeidet nézzük, Te milyen befektetésekre esküszöl?

Én részvényes vagyok – annak minden jó és rossz értelmében –, azt hiszem, erre mondják, hogy kapitalista. Meggyőződésem, hogy a cégek felépítésével, működtetésével és adás-vételével lehet a legjobb üzletet csinálni. Ugyanakkor fontosnak tartom a derivatívákat is, mert kiegészítik a részvények nyújtotta lehetőséget.

4. Szerinted mit jelent az öngondoskodás a pénzügyek terén?

Amit a szó szerinti jelentése: gondoskodnod kell a vagyonodról, mert nem teremti meg senki a lehetőséget helyetted, ha örökölted, akkor sem! A vagyonteremtés persze nem lehet öncélú, de fontos minden ember számára, mert szabadságot ad bizonyos helyzetekben. Persze, a megteremtéséhez kell állhatatosság és türelem, de időnként muszáj elfogadni tanácsokat is. Én magam is naponta olvasom az általam nagyra értékelt kollégák véleményét, és tapasztalatból mondom, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy elvakultan „szerelmes” legyek a saját elgondolásaimba. Adott esetben, ha úgy alakulna az életem, vagyonom egy részét bátran rábíznám egy portfólió menedzserre, hiszen, ha én nem tudok, vagy nem akarok foglalkozni a befektetéseimmel, akkor kell egy jó „intéző”, aki szabályozott keretek között, megbízhatóan elvégzi a feladatot. Nekem is van néhány ügyfelem, akik kiváló befektetők, és sok pénzt csináltak már, de mégis az én kezelésemre bízták a vagyonuk egy részét. Néha még olyan is akad közülük, aki versenyezni is szokott velem, de mégsem kezelné maga a teljes vagyonát, mert ismeri a kockázat természetét.

5. Mit nem tanultunk meg időben a pénzről, pedig kellene?

Ez számomra nagyon nehéz kérdés, mert egész életemben a pénzügyeket tanulmányoztam. Talán azt nem tanulták meg sokan, hogy a pénz oda szeret menni, ahol jól érzi magát, ezért aki mostohán bánik vele, annak a kezéből kifolyik, mint a víz. A pénz kicsit hasonlít egy rakoncátlan csikóra, amit néha érdemes hagyni ugrándozni, de időnként szigorúan kell tartani a gyeplőt …

+1. Miért érdemes befektetni, megdolgoztatni a pénzünket?

Ez a legjobb kérdés! A tőkejövedelem exponenciálisan növekszik. Ráadásul, ha mi is dolgozunk és a pénzünk is dolgozik, akkor már ketten teszünk a saját anyagi biztonságunkért! Egy idő után pedig, amikor a pénzünk már képes többet hozni, akkor megtehetjük, hogy csak kedvtelésből dolgozunk vagy akár azt, hogy nem dolgozunk már. Minél korábban elkezdünk befektetni, annál hamarabb elérhetjük ezt a szintet. Ki hagyná ki ezt a lehetőséget, miután felismerte, igaz?