Tendenciák a jelenkori válságok időszakában – 5. rész – EUR/USD, az iránytű

Nincs a világon olyan devizapár, melyben napi szinten akkora forgalom lenne, mint az EUR/USD-ben. Mióta az euró létezik, a devizapár árfolyam mozgása megkerülhetetlen indikátor a tőkepiaci elemzésekben. Az évek folyamán számos reflex alakult ki a részvénypiac (és általában a kockázatosabb eszközök) teljesítménye és a dollár mozgása között. Ezek közül talán a legnépszerűbb az, hogy ha a részvények (kockázatosabb eszközök) árfolyamai erősödnek, akkor a dollár gyengül.

De miért van ez, és valóban így van-e?

A kérdés első felére a válaszom, hogy a jó tőkepiaci hangulat valóban dollár eladással és „egyéb” eszközök vásárlásával jár. Ennek oka, hogy a tőkepiaci befektetések legnagyobb részaránya dollárban van, így logikus, hogy a „jó időkben” a hozamot kereső tőke devizális és földrajzi szempontból is keresi a dollár befektetések alternatíváját, míg piaci bizonytalanság esetén a tőke az eredeti devizájába tér vissza. No, igen, viszont a dollár az elmúlt 14 évben úgy mutat erősödő tendenciát az euróval szemben, hogy a globális részvénypiac 2009 és 2021 között emelkedő pályán volt. Mivel egy állítás nem lehet egyszerre igaz és hamis, ezért a hibát a tézisben kell keresni. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a dollár időszakos gyengülése valóban együtt járt az aktuális jó hangulattal, de az USD mellett szóló fundamentumok végső soron folyamatosan helyzetbe kedvező hozták az amerikai devizát, így kijelenthető, hogy az elmúlt majdnem másfél évtized bizony a dollár időszaka volt. A „megtévesztés” abban áll, hogy a piacok, ha emelkedtek, többet emelkedtek, mint amennyit a dollár gyengült, míg a krízisekben vagy bizonytalanabb helyzetekben a dollár egyértelműen menekülő eszközként szolgált.


De milyen egyéb, fundamentális okok vannak a háttérben?

Az EUR/USD trendszerű csökkenésének kezdetét 2008 óta látjuk. Ez volt a modern kamatpolitika megszületésének időszaka; az EUR/USD kurzus ekkor 1,60 (!) körüli szinteken állt (ma egy euró körülbelül 1,05 USD-t ér). A felértékelődés hátterében a menekülő eszköz funkció mellett a progresszív kamatpolitika jóval hatékonyabb alkalmazhatósága áll a dollárra nézvést, mint az EUR-ra. Jól látszik, hogy az euró zóna küzd a monetáris politika rugalmas működtetésével; míg a centrális tagországok esetében hol a gazdasági növekedés mértéke (2010-es évek második fele), hol a magas infláció tette volna indokolttá a magasabb kamatot, addig a dél-európai régió a túlzott eladósodottsága, vagy éppen a szerényebb gazdasági növekedése okán nem bírt volna el szűkebb likviditást illetve drágább finanszírozást. Mivel az elmúlt 14 évben 3 komolyabb válság is van/volt, a modern monetáris politika konstans rugalmassága, cselekvőképessége (vagy annak hiánya) döntő jelentőséggel bír és fog is bírni várhatóan.

A fentiek mellett, vagy éppen azok miatt az euró zónának még az amerikainál is lazább monetáris politikára volt szüksége, így a dollár kamat előnye szinte állandó az euróval szemben. Így még azoknak is megérte a dollár felé terelni befektetéseiket, akik jobban kapcsolódnak az európai devizához (pl. Európa azon részei, akik nem tagjai az euró övezetnek).

A kérdés már csak az, hogy mit várhatunk a jövőtől. A devizapár a 1-2% távolságra van mindenkori legmélyebb pontjától, azért ennek megdöntéséhez komoly erő kell. A probléma, hogy a fenti tényezők potenciálisan igazak lehetnek a jövőben is: a dollár megmarad a tartalék valuta szerepben, a FED monetáris politikája pedig alkalmazkodó és piacbarát maradhat. Hogy e két fontos szempont mellé érkeznek-e újabb fontos, megkerülhetetlen szempontok, nem tudjuk. De ha így marad minden, előfordulhat az „egy az egyben” árfolyam. Valljuk be, ami azt illeti, a tendenciába beleillene.

Ábra: az EUR/USD kurzus árfolyam grafikonja 2008 és 2022 között.

Szerző: Panyi Péter, az SPB Befektetési Zrt. senior prémium bankára

Előző bejegyzés
Következő bejegyzés