A 2022-es év kétségtelenül és geopolitikától függetlenül is rosszul indult a pénz- és tőkepiacokon.

Mire azonban a januári, még az elemzői forgatókönyvekbe jól beilleszthető korrekciót kihevertük volna, február közepére a piaci mozgások a geopolitikai feszültségek hatására ismét félelem alapúvá váltak, hogy aztán Oroszország ukrajnai inváziója igazi „fekete hattyúként” írja meg a modern kori tőzsdetörténelem legpuskaporosabb ármozgásait.

Érdekes tény, hogy a tőzsde, mint jövőt jelző indikátor (ismét) elképesztően jól vizsgázott. Míg a geopolitikai elemzők, biztonságpolitikai szakemberek szinte egyként állították, hogy a katonai konfliktus kizárható, a részvénypiacok már az esetleges orosz műveletekre adott szankciókat, illetve az azokból következő nyersanyag és élelmiszerár emelkedés generálta inflációt, abból következően pedig a magasabb kamatkörnyezetet árazták a részvény mozgásokon keresztül.

Jól bizonyítja ezt, hogy a háború kitörését megelőzően a 2022-es év tőkepiaci szempontból három részre osztható. Az első felvonás a januári (részvénypiaci) korrekció, melynek okai között a konfliktustól való félelem kevésbé valószínű, inkább a vállalatok relatív magas értékeltségéből adott vissza a piac az egyre szigorodó monetáris környezet tükrében. A második fázis január végétől február 9-ig tartott, itt emelkedés volt, majd február 9. és 24. között a piac már jelentőset esett (az S&P500 index körülbelül 8%-ot), mely nehezen volt mással magyarázható, mint a háborús félelmekkel. Ezt követően pedig meglepett bennünket a történelem.

Február 24-én és az azt követő napokban az első reakciók logikusak és érthetőek: a szokásos deffenzív eszközök mellett az energia, élelmiszer és az ezekhez kapcsolt szektorok emelkedtek drasztikusan, míg a kockázatosabb instrumentumok egészen széles köre extrém mértékben esett. Az esés március elején megtalálta (eddigi) mélypontját, s azóta fokozatosan csökkenő kilengések mellett emelkedést látunk. Noha a korábbi csúcsoktól a vezető indexekben még távol vagyunk, és az eszkalálódás kockázata sem zárható ki,

mégis kimondható hogy a piaci motivációk között több dolog szerepel, mint az önmagában álló infláció, kamat és a geopolitikai tények – bár kétségtelenül ezek a dimenziók meghatározóak maradnak hosszabb távon is.

Megítélésem szerint, mikor a tőkepiacok jövőbeli általános szerepléséről gondolkodunk, két megközelítést érdemes alkalmazni: mik azok a szélesebb,

már 2020 előtt is fennálló globális tendenciák,

melyek a pandémia és a háború árnyékéban bár háttérbe szorultak, mégis érvényben maradtak. Illetve melyek azok a témák, melyeket éppen az egyik vagy másik válság erősített meg, vagy éppen emelt a figyelem középpontjába.

Ebben a sorozatban kísérletet teszek annak körbejárására is, hogy mik lehetnek azok az általános mechanizmusok, amelyek a következő években motiválják majd a tőkepiacokat. Nem célom, hogy a különböző szektorok szintjén mélyfúrásokat végezzek, inkább az összefüggések átlátására és megatrendek megértésére teszek majd kísérletet.